Hallgasd a holtak énekét - Pék Zoltánnal

Meséltem arról a tizenkét éves fiúról, Richie-ről. A hosszú sorba tették. Napkeltétől napnyugtáig kinn volt a földeken, kapált meg gyomlált meg ültetett meg gazolt. Az ember eljut egy pontig, amikor nem bír gondolkodni. Csak érez. Azt érzi, hogy meg akar állni. Azt érzi, hogy a gyomra ég, és tudja, hogy enni akar. Azt érzi, hogy a feje tele van vattával, és tudja, hogy aludni akar. Azt érzi, hogy a torka

összezárul, tűz fut szét a karján-lábán, a szíve szinte kitöri a mellkasát, és tudja, hogy futni akar. De nem volt hová. Golyófogók voltunk, a rohadt puskások vigyáztak ránk. Az volt az egész világunk, az a hosszú sor. Szétszóródva a földeken, amiknek a szélén a lövészek járkáltak..." - a nagypapa a börtönről mesél az unokájának, hogy miként próbált megmenteni egy fekete fiút a haláltól. A nagypapa szeretettel, történetei révén is neveli Jojot, a kamasz unokáját, akinek korán fel kell nőnie, hiszen anyja helyett neveli és óvja kishugát, és próbálja megérteni a világot. Zseniális, nagy hatású regény ez. Pék Zoltán fordítóval beszélgetünk róla.