Talán mindannyiunkban él az az emlék, hogy óvodásként mennyire vártuk a csodát, hogy végre az iskolatáskát a vállunkra vehessük. Aztán, ahogyan teltek a hónapok, egyre többen éreztük azt, hogy kopik a lelkesedés és bizony nehezek a reggelek. Mi szükséges a játszva tanuláshoz? A sok szabad mozgáshoz? Ahhoz, hogy azt érezze a diák, hogy szeretik és elfogadják és ő is jó valamiben? Nem csupán a házi feladat a kulcs. És talán nincs is tökéletes iskola. Négy különböző országból – a Kanári-szigetekről, Kanadából, Svájcból és Finnországból – hoztunk jó és kevésbé jó példákat. Ahogyan a diákok, szüleik és egy pedagógus meséltek nekünk.

Szerkesztő: Belényi Barbara